Végre saját arculatom is van, hála a srácok ügyes kezének. Hogy miért nem én csináltam? Egyszerűen van nálam jobb.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer trendi lesz :D

Szabó Tamás barátom fával fűt, mert szeret fát vágni, szereti ahogy a két kezével meleget teremt, a szögeket is szereti beverni, a fába, az ólomlemezbe. Tamás egy Barbár Félisten, vagy szobrász ha felületesen figyeled, a szögbeverés pedig terápia, gesztus, védelem, munka. Mert a művészet munka. Dolgozni mész a műterembe, megküzdesz az anyaggal, megbirkózol saját magaddal, izzadsz, szülsz, a szeg pedig a legbarbárabb dolog a világon. Egyenes, kemény, baromi egyszerű, semmi felesleges, minden egyértelmű, kiszélesedő fejét üsd, hegye ékként tör utat, körülötte feszül az anyag. Vajon Marinettiék miért nem istenítették a szöget?

Szeg vagy szög, széna vagy szalma… szegfűszeg, szegfűszer… hmm. Kevés tárgy mutat hasonló gazdagságot: huzal, ács, kárpitos, csavart, parketta, réz, u, apró, százas, kapu, patkó…

Egy szeg miatt… na ez nevel. Alázatra, kitartásra, tisztességes munkára. Tamástól egyszer megkérdezték egy boltban, amikor három kiló szeget vett, hogy ugye ács, Tamás mosolygott és azt hiszem büszke volt rá.

Nemrég egy pályázatra kályhát terveztem, és az első ötletek lerajzolása után készítettem egy kutatást, érdekelni kezdett miért ilyen egyformán szögletesek a kályhák, és keresni kezdtem engem mi zavar ebben a formában.

Sok természeti elemhez tartozik egy kulturális – technológiai archetípus, aminek többé kevésbé a kialakulása is követhető a tárgyak formáján keresztül.

Nézd meg például a villanykörtét. Ha lerajzolom rögtön a fénnyel azonosítod, és ha a világító elemtől, a tűztől elindulsz, láthatod mi történik. Először tüzet gyujtasz, majd hordozni szeretnéd, igy lesz a gyertya, utána már csak a lángja kell, a petróleumlámpába zárva örzöd, nézd azt a fújtüveg búrát, majdnem körteszerűen öblösödik, ugyanilyen üvegballonban izzik a volframszál az izzódban, és szívesen választasz körte formájú fénycsövet, pedig a formáját cseppet sem a technológia indokolta. Tehát ha ránézel egy körte sziluettre, rögtön a fényre asszociálsz.

Ha keresünk van még hasonló. Ilyen hogyha látsz egy lefele görbülő csövet, azt várod, víz folyik majd belőle, de valahogy a tűz sehogy sem találja a helyét. Nézd meg az ős-kályhát, a kemencét. Búbos test, kéménynyúlvány, boltíves ajtó. Az íves forma építészeti szükségszerűség, mert a boltozat csak így tartós, kéménye tölcsérszerű, hiszen a füst akadálytalanul akar távozni, ajtaja kapuforma, hiszen itt közlekedik ki-be a jó és a finom. Nézz meg egy lemezkandallót, szögletes sarkos forma, nagy ablakszerű üveg, keretszerű ajtó, már nem kapu hanem ablak, nem funkció hanem nézzük a tüzet, akár egy képet, a keret aránya képarányhoz közelít, akár egy plazmatévével is helyettesíthetem. Ha rajzolok egy téglalapot bátran egy képre asszociálsz, tehát elveszett vagy átalakult az archetípus.

Természetesen más is indokolja a dobozszerű formákat, a lemezalapanyag megmunkálása, a szállítás és tárolás megkönnyítése, a könnyebb gyárthatóság, és sok kísérlet is van a dobozszerűség feloldására, lemezboltívet hajtanak a kályhára, kerámia és kő burkolatot használnak, de hova tűnt a tűz formája?

Találtam egy velem szinte pont egyidős tárgyat, ez egy bot. Mama botja. Amit már régóta figyelek, de valahogy Pestre érve mindig elfelejtem, s ha visszamegyek és újra látom el szoktam felejteni megkérdezni, hogy mikor is? Most nem felejtettem el, és Mama úgy emlékszik, nyugdíj környékén készítette neki Papa a botot. Készítette, szóval vágta, mert készíteni azt szoktuk ami nincs. Mama meg ’80-tól nyugdíjas azt hiszem, tehát én 1 éves lehettem a botcsináláskor. Nos én felnőttem, a bot pedig változatlanul szolgál, ágak lehúzására, kampósbotként, mamahosszabítóként.

Erdőre indultunk, még nem volt így kirendezne mint most, az alsó úton mentünk, oda ahol az a sok iszalagos rész meg néhány szőrös illatos vad birsalmát termő fa van. És tényleg meglátjuk, messziről világítanak a nagy ráncos almák, az apró fák tetején, és persze velünk a kampósbot is, hogy a körteszerűen ikrás – tényleg, nem is tudom körte vagy alma, valahol birskörtének hívják- gyümölcs sajttá legyen estére. És lett, hála a botnak is.

Papa nem sokat vesződhetett a csinálással, bár szép egészséges, egyenes ágat keresett, nem tudom milyet, talán valami gyümölcsfáét, a fényesbordó kéregből gondolom. Az elágazásnál levágta, hogy legyen kampós, a hosszát Mamához szabta, és a fejénél -most már volt feje is- megfaragta kicsit, hogy formásabb legyen. Nézd ezt a kis faragást, nem sok kéne hozzá, és állatfejre hasonlítana, talán pont emiatt a hasonlóság miatt kezdett egyszer valaki állatfejes botot faragni.

A bothoz magyarul valamiért csupa negatív jelentés kapcsolódik. Bottal ütjük a nyomát, végünk van mint a botnak, botfülűek vagyunk, falábúak. Pedig a bot mindig fontos fegyver, jelkép, szerszám. Kard és jogar őse, földbe szúrva erős jel, jelölés, kisarjadva csoda. “Pásztorok, csőszök, kerülők, erdőt hegyet járó emberek nem indulnak el bot nélkül…felnőtt ember bottal indult a vásárba, búcsúba, lakodalomba, másik faluba, messze városba” a késhez hasonlóan férfitartozék. Évekkel ezelőtt, Londonba mentem, még nem szedték el a körömreszelőket sem, nálam is volt kés. A Brit vámtiszt kérdezte, hogy ez mi? Mondom kés. És minek tartom. Mondom ezzel eszek. A meglepetéstől szólni sem tudott, zsebéhez mérte, majd zavart mosollyal visszakaptam.

Nemrég Milánóban állítottunk ki, ahol a Salon egy hete alatt a kiállítók sanyarú életét éltük, legalábbis gasztronómiai szempontból. Sehol egy rendes étterem, ha pedig mégis, akkor az érdeklődők hadától időd nincs ebédelni. Jobb híján marad a szendvics és a kávé. A pultban szebbnél szebb zsömlécskék, saláták kellették magukat, nem hiába, az Olaszok adnak a külsőre. És nézd! Ott a hűtőben kiállítva egy habos kávé is! De hogy bírja ilyen jól a hab? Az ügyes büfésnénik szalvétából gyűrték!! :-)) Elképesztő!

Nem tehetek róla, mindig lenyűgöznek a konyhai eszközök, megannyi praktikus válasz megannyi apró problémára. Ezek többségében persze álproblémák álmegoldásokkal. Egy jó étel elkészítéséhez egy jó kés és némi tűz kell, keleten megoldják tűz nélkül is. A citromot elfelezem, kinyomom kézzel és kész, mégis megfogott ez a tárgy. A szépen megmunkált tömörfa, a szobrászi fejforma, a szerszámszerű nyél, a kézbeillő méret, a fények és árnyékok a felületén, a kissé esetlen arányok. De ami a legjobban tetszett, hogy formája felidézi a gyümölcs formáját is. Talán egyetlen konyhaeszköz sincs olyan szoros formai rokonságban az alapanyaggal mint a citromfacsaró. A gerezdeket imitáló élek, a kis csúcsosodás a végén pontos leképzése a gyümölcs formájának. Ehhez az organikus fejez csatlakozik egy nagyapánk ráspolyáról megismert nyél, ami így együtt több mint vicces. És hogy használom-e majd? Nos, nem valószínű, nézegetem, forgatom, hetekig az asztalomon hever, talán megszeretett formája ötletet ad valamilyen általam tervezett tárgyhoz. Most megyek, és csinálok magamnak egy limonádét … kézzel.

Az idén meghívást kaptam a MOME formatervező diplomavédésére opponensként. Földényi Irma diplomamunkáját véleményezhettem, nagy élmény volt, nemcsak a megtisztelő felkérés miatt, de az innovatív és inspiráló koncepció miatt is. Az alábbi szöveg az elhangzott opponencia szövege.

Földényi Irma – Eco-Highway, Világítás fenntartható energiák segítségével 2020 – Opponensi vélemény / Moholy-Nagy Művészetri Egyetem / Formatervező Szak, Ipari Formatervező Szakirány, 2009 / Témavezető: Stefan Lengyel / Konzulens: Philips Design Eindhoven / Opponens: Maurer Klimes Ákos

„sok kicsi sokra megy”

Nem tudom, hollandul van-e hasonló jó tanács, de Földényi Irma PHILIPS-nél kidolgozott diplomamunkájának lényegét a „sok kicsi” elve jelenti számomra.

Amikor meghallottam a témát egyszerre lettem izgatott és várakozásokkal teli, ugye tényleg egy eco tárgyat látok majd, ugye nem csak valamilyen „izé” lesz napelemmel a hátán, ahogy a divatos designpályázatokon megszoktuk. Vajon hogy lehet majd felkutatni, megérteni és megértetni egy jövőbemutató témát?

egyszerűen

Mert Irma munkájának legfőbb értéke az egyszerűségében van. Egyszerű és világos prezentációban kísérhettem figyelemmel a folyamatot az ötlettől a dokumentációig, minden fölösleges kommunikációs technikától megfosztva végiggondoltatta velem a működés folyamatát, és megmutatta a munkája által elérhető célt.

A kommunális hálózatokon kívüli, azaz off-grid, tehát önellátó rendszerek szükségessége vitathatatlan, fejlett és fejlődő településeken egyaránt. Az energiaigényes javak iránti feltartóztathatatlan vágy végnélkül növeli a városok energiaszükségleteit, megterhelve a már kiépült, vagy a még ki sem épült infrastruktúrát. Irma kutatása során technológiai megoldást keres a problémára, de ez a megoldás cseppet sem technokrata, ügyesen egyensúlyoz az innováció és az emberi reakciók határán.

A választott technológiai megoldás üzenet értékű: egy rossz rendszerből nyerni energiát. Az elképesztően rossz hatékonyságú, komoly zajterhelést produkáló, óriás légellenállású autók menetszelét fogja munkára a zajvédő fal felületét felhasználva. A piezó-kristály mint technológia, koncepció szinten jó megoldásnak mutatkozik, hatékonyságára a mérnöki számítások adhatnak választ. Hasonló teszteket igényel majd, hogy a hullámzó felület látványa hogyan befolyásolja az autóvezetőket.

Az elektromos energia elfolyik kezeink közül, ahogy hitelkártyánkon sem látszik meg, hogy költünk, de ha szomjasak vagyunk, és poharunk üres, azonnal érzékeljük a hiányt. Irma koncepciója a nehezen megtermelt többletenergiát érzékelhetővé kívánja tenni, ami a tárgy életén túlmutatva elindíthat egy fontos tanulási folyamatot, hogy „az energia értékes”. A napi termelést és a fogyasztást a villanykapcsolónkon is követhetjük, érdekes lehet eldönteni este, hogy hálózati vagy általam termelt áramot használok-e az olvasólámpámhoz. A képződött többletet az autópályán is jelzi, bár a „hajts gyorsabban, több energia keletkezik” képzettársítás nem túl szerencsés.

A táblákat borító lamellák formája beszédes, keskeny nyaktaghoz levélszerűen kapcsolódnak a felületek, világosan mutatva működésük lényegét, hullámzásuk mesterséges lombkorona érzetét kelti bennem. A választott anyag színe fehér, ahogy a diplomadolgozat borítója is, ez az egyszerűség jól kiemeli a hatékony tervezői gondolkodást. Irma munkáját kiválónak tartom, nem csak a társadalmilag érzékeny témaválasztás miatt, hanem mert a kitűzött célt következetesen valósította meg. A szükséges munkarészek arányosak, a koncepcióban teljes folyamatot rajzol, elméleti hiányosságok nélkül. Ez a tervezői módszer sok további sikeres munka alapja lehet.