Szabó Tamás barátom fával fűt, mert szeret fát vágni, szereti ahogy a két kezével meleget teremt, a szögeket is szereti beverni, a fába, az ólomlemezbe. Tamás egy Barbár Félisten, vagy szobrász ha felületesen figyeled, a szögbeverés pedig terápia, gesztus, védelem, munka. Mert a művészet munka. Dolgozni mész a műterembe, megküzdesz az anyaggal, megbirkózol saját magaddal, izzadsz, szülsz, a szeg pedig a legbarbárabb dolog a világon. Egyenes, kemény, baromi egyszerű, semmi felesleges, minden egyértelmű, kiszélesedő fejét üsd, hegye ékként tör utat, körülötte feszül az anyag. Vajon Marinettiék miért nem istenítették a szöget?
Szeg vagy szög, széna vagy szalma… szegfűszeg, szegfűszer… hmm. Kevés tárgy mutat hasonló gazdagságot: huzal, ács, kárpitos, csavart, parketta, réz, u, apró, százas, kapu, patkó…
Egy szeg miatt… na ez nevel. Alázatra, kitartásra, tisztességes munkára. Tamástól egyszer megkérdezték egy boltban, amikor három kiló szeget vett, hogy ugye ács, Tamás mosolygott és azt hiszem büszke volt rá.
tetszik az oldal! Gratulálok
köszönöm!
Tegnap találkoztam Tamással a Malomban. Még nem olvasta, mennyire kedveljük őt.