Nem tehetek róla, mindig lenyűgöznek a konyhai eszközök, megannyi praktikus válasz megannyi apró problémára. Ezek többségében persze álproblémák álmegoldásokkal. Egy jó étel elkészítéséhez egy jó kés és némi tűz kell, keleten megoldják tűz nélkül is. A citromot elfelezem, kinyomom kézzel és kész, mégis megfogott ez a tárgy. A szépen megmunkált tömörfa, a szobrászi fejforma, a szerszámszerű nyél, a kézbeillő méret, a fények és árnyékok a felületén, a kissé esetlen arányok. De ami a legjobban tetszett, hogy formája felidézi a gyümölcs formáját is. Talán egyetlen konyhaeszköz sincs olyan szoros formai rokonságban az alapanyaggal mint a citromfacsaró. A gerezdeket imitáló élek, a kis csúcsosodás a végén pontos leképzése a gyümölcs formájának. Ehhez az organikus fejez csatlakozik egy nagyapánk ráspolyáról megismert nyél, ami így együtt több mint vicces. És hogy használom-e majd? Nos, nem valószínű, nézegetem, forgatom, hetekig az asztalomon hever, talán megszeretett formája ötletet ad valamilyen általam tervezett tárgyhoz. Most megyek, és csinálok magamnak egy limonádét … kézzel.
Címkék: citromfacsaró, design, fa, sárga, tárgytervezés
november 29, 2009 at 7:51 pm |
azért egyszer próbáld majd ki, kérlek. nekem nagyon tetszik ez a tárgy, én mindig a kanállal nyomorgatom ki a levet, de ha ez a cucc működik, lövök egy ilyet magamnak. :)
november 30, 2009 at 2:36 pm |
szia, azt hiszem sohasem fogom használni, de biztos hogy működik, talán kicsit szálkás lesz a limonádé :)
november 30, 2009 at 3:46 pm |
Akkor kénytelen leszek faragni egyet magamnak:)